MÁSODIK - Barátok

Szórakozottan túrtam legjobb barátom puha, még enyhén vizes tincseibe, őszintén remélve, hogy ezzel le tudom nyugtatni őt, és mintegy mellesleg magamat is. Persze, míg lefoglalta a billentyűzetem vad püfölése és a többi player szidása, én görnyedő alakja mögött álldogálva komoly, létező problémáimra próbáltam fejben megoldást találni.

 - A kurva életbe mostmár veletek! – hangos szitkozódására és arra a bizonyos csattanásra, miszerint az egeremet aktuál ismét földhözvágta, felkaptam fejemet, és egyáltalán nem meglepetten olvastam le a képernyőről a vereség szócskát. A még nagyon-nagyon kezdő, nagyon-nagyon béna csapatát elnézve azon lepődtem volna meg, ha nem így történik.

Igazából arról volt szó, hogy zuhanyzás után egyből lefekszünk aludni, de szokásunkhoz híven, meghallva az úgyfelejtett gépem halk, megnyugtató, duruzsolásszerű zúgását, arra jutottunk, még egy utolsó meccs belefér. Ez van, ha az ember felesküdött számítógépbuzi. Kedves házigazda lévén megengedtem neki, hogy ő játsszon, mondván, hogy én felbaszott idegállapotban sosem tudok normálisan gémelni. Végül is, ez igaz. Csapatjátékoknál rohadt nagy szívás, ha valaki bénán teljesít, mert ugye, minden embernek fontos, elhagyhatatlan szerepe van. Nem volt kedvem még így estére benyelni idegen emberektől, hogy rajtam köszörüljék mérgükben a nyelvüket. Máskor könnyűszerrel szemet hunytam az ilyesmi felett, de most valahogy nem ment. Az agyam kikapcsolt és folyamatosan a korábban történteken kattogott. Kurva jó ám, amikor természetedtől fogva rágörcsölsz minden faszságra, és hisztirohamot kapsz rögtön, ahogy picit is nem úgy alakulnak a dolgaid, ahogy azt te szeretnéd. Legszívesebben csak bevágtam volna pár jótékony bogyót és átaludtam volna úgy körülbelül az egész elkövetkezendő időszakot. Egyetlen szerencsém volt, hogy egy olyan embert tudhattam magam mellett, mint Suga. Mikor pityeregve felhívtam, mondván, hogy az idióta iskola szétkúrja a még idiótább életemet, és, hogy kezdek megint szétcsúszni idegileg, minden szó nélkül, hátrahagyva korábbi cselekvéseit rohant azonnal hozzám.

Röpke tíz percig szobroztam a bejárati ajtó előtt, kedvenc, sötétszürke pokrócomba bugyolált testtel, mikor hirtelen kivágódott a nyílászáró és berontott rajta egy hatalmas, dugig pakolt szatyorral a kezében. Szakavatott mozdulatokkal kapott fel, hogy aztán fenekemnél tartva arra kényszerítsen, hogy hosszú lábaimmal szorosan átöleljem keskeny csípőjét. Hüppögve, vállára hajtott fejjel tűrtem, hogy szapora léptekkel, minden szó nélkül felcipeljen az emeleti fürdőszobába, kihámozzon ruháimból és jobb ötlet híján bevágjon a zuhanyzóba. Nem is érdekelt, hová tűnt az édesség, amivel korábban beállított, amint elengedte időközben meztelenné vált testemet, a zuhanytálca egyik sarkába iszkoltam. Guggolva, apróra összehúzva magam, térdeimet átkarolva tűrtem bambán a hideg víz számomra inkább csak langyosnak ható simogatását. Azon agyaltam, gizda haverom mégis mikor szerzett ilyen izmokat. Mármint, elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy hozzá hasonló aprócska, aranyos teremtmény lazán elbírjon engem, sőt, még lépcsőzzön is velem az ölében... Némán, gondolataimba temetkezve kuporogtam a világoszöld csempének döntött háttal, egészen addig, míg ő is kibújt saját ruháiból és óvatosan, esetlenül bemászott hozzám. Tisztában voltam vele, hogy a szűk hely bőven nem elég kettőnknek, de egy pillanatig sem érdekelt, hogy nyomorognunk kellett. Csak bámultam rá, néztem, ahogy össze-össze koccannak a fogai, míg hozzám hasonló testhelyzetet vesz fel, várva, hogy kinyögjem, mi bajom. A közben megállás nélkül hulló cseppecskék szaporán csordogáltak végig arcán, egészen az álla finom, már-már nőies vonaláig, majd onnan le hófehér, kecses nyakára, onnan pedig a szerencsésebbek még lejjebb és még lejjebb, egészen a… Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor a frissítő zuhany végre megtette hatását és eloszlatta a fejemet beborító, tompa, szürkés ködöt. Újból rámtört a sírhatnék, és azért szerintem elég poénos, hogy a visszafojtott indulataim kitöréséhez az kellett, hogy lássam Suga férfiasságát. Beszarás, mekkora egy ferdehajlamos nyomorék vagyok! És nem azért, mert szégyellem a nemi identitásom. Egyszerűen csak ki az a világi idióta, akit már csak a haverja pénisze képes észhez teríteni? Észre se vettem, mikor nyílt szóra a szám, hirtelen azon kaptam magam, hogy végre beszélni kezdtem. Percekig pofáztam az értelmetlen, a nap folyamán megejtett filozofálásaimról, arról, hogy milyen szar is az élet, meg mennyire hiányzik a bátyám idióta képe, és persze azt sem hagytam ki, ami tényleg kiakasztott: hogy pont az utolsó évemben, a vizsgáim előtt jut eszébe a sulim igazgatójának, hogy ő most újítani akar. Magyarán szépen kipofoz pár termet – született köcsög a pali, szóval körülbelül az összeset -, addig a kölykök meg menjenek, ahova akarnak. Na jó, igazából nem bízott semmit a véletlenre és mindenkinek elintézte, hogy addig valamelyik környékbeli tanintézmény befogadja, de a lényeg gondolom azért átjött. Mivel mindenhol mások a szokások, máshogy haladnak az anyaggal és mások a nevelők, valószínűleg szar se fog tudni normálisan felkészíteni se engem, se az osztálytársaimat… Teszemhozzá, ha én itt most elhasalok, baszhatom a jövőmet.

Hátradöntötte fejét, egyenesen a székem puha támlájának, így mire észbe kaptam, már nem a fejtetőjét bámultam bambán, gondolataimba mélyedve, teljesen megfeledkezve magamról, hanem a monitor halványkék fényében úszó, sötét szemeit. Az meg csak mellékes, hogy tincsei helyett puha arcát cirógattam.

 - Kurva szexi lehetek, ha még te is így bámulsz rám – játékosan megnyalta ajkait, mintegy megfeledkezve arról, hogy élete egyik legszarabb meccsét tolta le alig pár perce, én pedig épp, hogy csak leálltam a hisztivel.

 - Persze, az vagy – mosolyodtam el erőtlenül, fel sem véve már a csipkelődéseit.

 - Na ne már, hogy te még mindig búvalbaszott vagy! – kacagott fel, aztán látva arckifejezésem mosolya elhalványult – Kook…

 - Soha nem akartam semmit se különösebben. Soha nem vágytam nagy dolgokra. Soha nem kértem senkitől semmit – suttogtam elkeseredetten és éreztem, hogy a beszélgetés kezd megint rossz irányba kanyarodni – Én csak azt szeretném, hogy bejussak egy normális egyetemre. Olyan nagy dolog ez?

 - Aigoo! Ne legyél már ilyen, esküszöm engem is lehangolsz – kelletlenül felemelkedett ültéből, hogy aztán szorosan magához vonva megölelhessen. Az már csak mellékes, hogy megfeledkezett a még mindig a derekán fityegő törölközőről, így az a hirtelen mozdulat miatt a földön landolt. Csekély lélekjelenlétem még elegendő volt ahhoz, hogy elmormoljak egy imát, amiért volt annyi esze, hogy magára vegyen egy alsót. Az együtt zuhanyzás az okés, de így, szemtől szembe szerintem megfutamodtam volna azon bizonyos testrésze láttán, barátság ide vagy oda.

Elveszetten bújtam meleg karjai közé, ismerve szándékait pedig óvatosan lábfejeire csúsztattam a hűvös padlótól hideg talpaim, hogy lassan, meg-meg billenve ugyan, de elinduljunk együtt az ágyam felé. Más helyzetben roppant romantikus lenne a szitu, de mi úgy nézhettünk ki, mint egy anya meg az épp járni tanuló, botorkáló gyermeke. Hatalmasat szippantottam a levegőből, tüdőm pedig megtelt a belőle áradó kellemes illattal. Nem értettem, hogy lehet, hogy ugyanazt a tusfürdőt használtuk, mégsem volt egyforma a belőlünk áradó aroma. Azt hiszem, ez is amolyan titkos Yoongis báj, amit ha akarná az ember, akkor se tudna megfejteni. Behunyt szemekkel hagytam, hogy lágyan vezessen, aztán megérezve, hogy sípcsontom finoman nekikoccant az célunknak, elengedve őt eldőltem a puha párnák között. Lehunyt szemmel, totál készen megvártam, míg Suga beengedi a valószínűleg még mindig az ajtóm előtt ténfergő, apró, újdonsült kiscicámat, akit szerettem volna így a nap végén még egyszer utoljára kedvesen megsimizni, de már kiszállt belőlem minden erő. Nagyszerű, mostmár a bűntudat is kieheti a májamat, amiért nem vagyok felelősségteljes gazdi! Haverom időközben visszakerült mellém, majd finom, lágy mozdulatokkal normális, alvó pozitúrába tornázta testemet. Egy pillanatra elgondolkodtam azon, mi lenne velem nélküle. Mármint, ha ő nem ápolgatta volna a lelkemet, tuti, hogy valami apró szarság miatt előbb vagy utóbb a sírban kötöttem volna ki. Jól esett kicsit önzőnek lenni és hagyni, hogy pont egy olyan morcos, akaratos személy legyen velem odaadó és gondoskodó, min ő.

Mögém mászva átkarolta derekam és ismét teljesen magához húzott. Nem éreztem kellemetlennek, mindig is megnyugtatott a belőle áradó, bizalmat sugárzó kellemes hő. Nem tudom, létezik-e ilyen, de ha egy idegen emberrel érintkeztem, a testmelege valósággal hányingert váltott ki belőlem. Nincs különösebb oka, nem hiszem, hogy amolyan traumák okozták volna ezt, vagy ilyesmi, egyszerűen csak születésem óta voltak ilyen megmagyarázhatatlan, furcsa dilijeim. Tőle mégis jólesett még az is, ahogy tenyerével lassan beférkőzött fekete, elnyűtt trikóm alá és lassú, körkörös mozdulatokkal simogatni kezdte alhasamat, ezzel bőven átlépve a magánszférám határait.

 - Nincs semmi baj, Kook. Komolyan. Ne aggódj semmi miatt. Használd ki az alkalmat és relaxálj kicsit. Úgyis mindig sírsz, hogy magányos vagy. Legalább lesz időd megfogni végre egy pasit – beszéd közben ajkai végig a nyakamat súrolták. Ez is tetszett.

 - De miért pont most? Ez az utolsó évem! Minden hülye perc számít! Egyszer akarok tanulni és beleadni mindent a jövőmbe… – hangom a végére már egészen elcsuklott, ahogy kezdett újra előbuggyanni belőlem a hisztéria – Mi van, ha emiatt a vizsgákon lófaszt se fogok tudni?!

Örültem, amiért a fal felé fordultam, mert így nem láthatta, milyen pofát vágok – már megint.

- Az biztos nem emiatt lesz. Csak pihenj, jó? Annyira nem gáz, legalább az én sulimba kerültél. Még mindig nem te jártál a legrosszabbul – apró csókot hintett a bőrömre, és nagyon úgy tűnt, puha páráit nem szándékozik onnan már elemelni – Egy hónap nem a világ.

Na ja, az egyetlen pozitívum. Úgy baszott fejjel bele a sors a szutyokba, hogy azért még odahajított egy, már elszakadt kötelet. Persze, majd ettől minden jobb lesz, mi? Mert baromi sokra megyek azzal, hogy egy helyen leszünk…

Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem és a korábbi hanyagságom miatt is bizonytalan jövőm helyett próbáltam inkább valami megfogható, valós dologgal foglalkozni. Na, ez volt Yoongi perzselően forró lehelete. Kicsit sem tartottam furának a helyzetünket, egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy az efféle intim viselkedés talán azért már túlzás.

 - Nem tudom, mi lenne velem nélküled – motyogtam a párnámba, még számomra is alig hallhatóan – Szeretlek.

A lágy simogatás egy pillanatra abbamaradt, és mikor rájöttem, hogy már az egyletes, megnyugtató szuszogását sem hallom, felkönyökölve felé fordultam. Akarom mondani, fordultam volna, ha karjaival hirtelen nem húz még közelebb magához, ezzel meggátolva mindennemű cselekvésem. Hiába nyújtogattam a vállam fölött a nyakam, csak a félhomályban is vörös fülét láttam. Ezzel meg mi a lófasz van? Esetlenül tűrtem, hogy agyonnyomorgassanak, aztán óvatosan, egy pillanatra sem kibontakozva az öleléséből, valóságos kukacként addig tekergődztem és rángatóztam a takaró alatt, míg szembe nem kerültem vele. Keze így hasam helyett a fenekemet érintette, de nem igazán zavart a dolog, tudtam, hogy voltunk mi már kínosabb helyzetben is. Lebiggyesztett ajkakkal bámultam kifejezéstelen arcába, várva, hogy reagáljon valamit a kedves szavaimra, de nem tette. Töretlenül a valószínűleg a sok rágcsálástól megduzzadt ajkaimat szuggerálva egy pillanatra közelebb hajolt hozzám, én pedig kíváncsian vártam, mit szeretne, ám akármilyen harcot is dúlt magában, végül vesztett. Egy lemondó fejrázás kíséretében egyik nagy tenyerét tincseim közé futtatta, és megdöntve a fejem a mellkasához szorította buksimat, míg a másikkal a combomra markolt és közelebb húzott magához. Sóhajtva fészkelődtem még egy kört, testemet megnyugvást remélve a lehető legközelebb passzíroztam hozzá, jobb lábamat pedig átvetettem rajta, így hirtelen nem én, hanem már ő volt csapdába esve. Mosolyogva, meztelen, forró felsőtestéhez bújva hunytam le szemeimet. Egy percig se tulajdonítottam különösebben jelentőséget ezeknek a dolgoknak.

Végül is, erre valók a barátok, nem?

[NEM!! >< Éljenek a naiv karakterek... :v Tudom, ismét egy nem túl eseménydús rész. szerettem volna megint csak kihangsúlyozni a kettejük közt lévő, furcsa köteléket. Meg hát na, olyan cukik együtt. TwT Ja, és véleményeket továbbra is szívesen olvasok!^^]